Pályázat kódja: HAT-KP-1-2025/1-002269
Pályázat megnevezése: Barangolás Erdélyben és Székelyföldön 5 nap
Megvalósítás időpontja: 2026.05.04.-2026.05.08.
Intézmény neve: Szekszárdi Waldorf Óvoda, Általános Iskola és AMI
Résztvevő diákok száma: 10+1fő
1.nap 2026. május 4. (hétfő)
Kora reggel 5.30-kor már nagy izgalommal gyülekeztünk a Szekszárdi Waldorf Általános Iskolában és fél óra múlva már úton is voltunk, hogy megtegyük az előttünk álló körülbelül 335 km-et Nagyváradig. Kecskeméten sofőrt cseréltünk és felvettük a kedves idegenvezetőnket, aki az 5 nap során végig kalauzolt bennünket Erdély csodáin és rejtelmein. A határátkelőn előre állítottuk az óráinkat, így fél kettő körül érkeztünk meg Nagyváradra.
Megtekintettük a Római Katolikus Püspöki Palotát, Erdély legnagyobb barokk épületegyüttesének részét. Az impozáns épület termeiben megcsodáltuk az ottani kiállítást. A legkiemelkedőbb látnivaló Szent László hermája volt, amely gazdagon aranyozva őrzi Szent László koponyacsontjának egy darabját – illetve ezt ténylegesen- a mellette lévő díszes kis szelencében lehetett szemügyre venni.
Megnéztük a Szent László székesegyházat, Szent László szobrot, a Kanonok-sort. A Sebes-Körösön átkelve jutottunk a történelmi városközpontba: itt a Szent László teret valamint a Fekete Sas palotát néztük meg.
Voltunk a Köztársaság téren (I.Ferdinánd király tér), ahol az Állami Színház épülete és az Astoria Szálloda látható. Ez utóbbi azért is nevezetes, mert híres költőnk Ady Endre egyik legfontosabb törzshelye volt.
Közös fotót készítettünk a „Holnaposokkal”, a 20. század eleji magyar irodalom meghatározó tagjaival: Ady Endre, Babits Mihály, Juhász Gyula, Dutka Ákos. Törzshelyük a tér sarkán álló Emke kávéház volt (a mai Astoria Szálloda) épületében. Így kapta Nagyvárad ebben az időszakban a „Pece-parti Párizs” elnevezést.
Ezt követően busszal folytattunk az útunkat a Király-hágóhoz, Erdély kapujához, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a környező hegyekre és a völgyben kanyargó utakra.
A Király-hágón áthaladva, Kolozsvár felé értük el a cigánypaloták (helyi gúnynevükön: cigodák) fellegvárát, Bánffyhunyadot. Ezek a meghökkentő építmények leginkább csillogó, többszintes bádogtetejükkel vonják magukra a tekintetet.
Bánffyhunyadon megnéztük Kalotaszeg legnagyobb református templomát, amelynek monumentalitása és a belső tér leglátványosabb eleme, a festett kazettás mennyezet és a helyi népművészetre jellemző falikárpitok és énekeskönyvborítók teljesen magukkal ragadtak.
Ennyi látnivaló után farkaséhesen érkeztünk meg Tordára, a Diana Panzióba, szálláshelyünkre.
2. nap 2026. május 05. (kedd)
Kolozsvárra utaztunk, ahol elsőként a Babes-Bólyai Tudományegyetemet néztük meg, sétálgattunk az udvaron és szemügyre vettük az épületet, valamint a híres emberek fejszobrait. Innen indultunk tovább, hogy a Főtéren Mátyás király szülővárosának egyik jelképét a Mátyás király emlékművet megtekintsük, ahol nemcsak ő, de híres Fekete seregének katonái is lathatók. Ezután sétánkat a gótikus stílusú Szent Mihály templomban folytattuk. Természetesen nem hagyhattuk ki, hogy megnézzük Mátyás király szülőházát, legalábbis kívülről, mivel az épületben iskola működik, így a belső rész nem volt látogatható.
Ezután sétánkat Kolozsvár híres gótikus műemléke felé vettük és megkerestük a Farkas utcai református templomot. A templom története szintén Mátyás királyhoz kötődik, mert az ő kezdeményezésére építették a ferences rendi szerzetesek a 15-16. század fordulóján. A templom előtt a Kolozsvári testvérek nevezetes Szent György-lovasszobor másolatát csodálhattuk meg, melynek eredetije a prágai várban látható.
A városban való barangolást a természetben tett túra váltotta fel. Ellátogattunk a Tordai-hasadékhoz, amelynek keletkezéséről több legendát is megismertünk.
A természet látványa lenyűgöző volt, az égig törő meredek sziklafalakkal és az utunkat követő, mellettünk csobogó Hesdát-patakkal. A kirándulás, a függő hidakkal és a sodronykötéllel biztosított keskeny, csúszós kövekkel borított ösvényekkel felejthetetlen élményt nyújtott.
Aznapi programunk ezzel még nem ért véget, mivel Marosvásárhelyre látogattunk és itt megcsodáltuk a Kultúrpalota látnivalóit. Nagyon kedves idegenvezető kalauzolt végig bennünket a belső termeken és sok érdekességet megtudtunk tőle. A festett üvegablakokról nemcsak a hun-székely közös eredet, de a tanév során megismert népballada, Kádár Kata története is visszaköszönt ránk, láthattuk még az idei tanév során szintén a tananyag részét képező erdélyi fejedelem Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc üvegre készített színes portréját is. A hangversenyteremben kicsit megpihentünk, hogy megfigyelhessük, hogyan gyülekezik és hangol a zenekar készülve a másnapi előadásra. Végezetül megtekintettük a harmadik emeleten a Képtárat, ahol csodálatos festmények előtt álltunk időnként a csodálattól kövülten.
A nap zárásaként az Angyali üdvözlet katedrálist néztük meg a belvárosban, amelynek érdekessége, hogy a római Szent Péter-bazilika mintájára tervezték.
Sűrű programunk után kissé fáradtan érkeztünk meg Székelyszentlélekre, a Becsali panzióba. Nagy vendégszeretettel vártak, a buszból kiszállva többen jöttek elénk, hogy tálcáról finom fánkokkal kínáljanak bennünket. A vacsorát is jó étvággyal fogyasztottuk el, majd mivel a panzió telt házas volt, elsétáltunk szálláshelyünkre, egy székely családhoz, ahol este még rövid beszélgetést folytattunk a településről.
3. nap 2026. május 6. (szerda)
A programunkat Farkaslakán kezdtük, hogy tiszteletünket tegyük Tamási Áron sírjánál. Szeretettel gondoltunk vissza az idei tanév olvasmányára, az Ábel triólogiából vett Ábel a rengetegben című kötetre, amelynek főszereplője közel hozta hozzánk Erdélyt és a székelységet. A sír előtt hatalmas faragott kőtömb látható Szervátiusz Jenő és Tibor hargitai vulkáni kőből faragott emlékműve, amelyről Sütő András mondta: „Több tonnás hegyi beszéd”.
Ezután a Sóvidék legnevezetesebb iparművészeti központjába mentünk, Korondra. A korondi kerámiákat és készítésüket Ilyés Veszti Mihály, a népművészet mesterének műhelyében tekintettük meg, ámuldoztunk a csodás használati- és dísztárgyak láttán és párat meg is vásároltunk közülük. A kirakodóvásárban kedvünkre nézelődtünk egy darabig, majd meglátogattunk egy helyi sóvágót, aki még a parajdi sóbányából származó tömbökön mutatta be a darabolás módját. Közben a levegő is megtelt sópárával, így mindenki a száját nyalogatva követte az eseményeket. Azt is megtudtuk, hogy ebből a sóból készített szappanok: „Eltüntetik a pattánosokat, örökre.”
Útközben egy helyi termelőhöz is betértünk, aki immár 40 éve foglalkozik sajtkészítéssel. Kezdetben csak juhsajtokat csináltak, aztán az állatállományt bővítették szarvasmarhákkal és mostanra már juh- és tehéntej keverékéből illetve tehéntejből állítják elő a sajtokat. A „műhelyben” megnéztük az elkészítés módját, ahogy a sajtot forró vízben gyúrhatóvá teszik és kézzel sima, fényes szalagot húznak belőle. Ebből többször is kaptunk kostólót illetve azt is megtekintettük, ahogy e finom szalag fonásra kerül. Ezután Szováta gyöngyszeméhez, a sós vízű Medve-tóhoz látogattunk, ahol mindössze egy fából faragott medvével találkoztunk, hiszen a tó a nevét nem a medvék gyakori látogatottsága miatt kapta, hanem a formájáról, amely egy kiterített medvebőrhöz hasonlít
A játszóteret is kipróbáltuk és a fából készült motor sebességét is próbára tettük.
Körbesétáltunk, így láttuk a Zöld-tó, Vörös-tó részeket is, ahol azonban tilos a fürdőzés. A napot egy rövid, 50 km-es utazással folytattuk és eljutottunk Szejkefürdőre, ahol egyedülálló látványosságban volt részünk. Orbán Balázs síremlékéhez vezető meredek domboldalon 15 történelmi, gyönyörűen megfaragott székely kapu alatt sétáltunk el. Különleges élmény volt; a székely kapuk több mint 100 év leforgása alatt kerültek felállításra és egyedi, különböző stílust képviselnek. Megtudtuk, az utolsó kapu Orbán Balázs tulajdona volt.
Bár a napunk elég sűrű volt, mégis elhatároztuk, hogy nem hagyjuk ki a lehetőséget a Jézus szíve kilátó, másnéven Fényt hozó Krisztusunk megtekintésére. Farkaslaka, Székelyszentlélek és Bogárfalva falvak határában, a 953 méteres Gordon-tetőn elhelyezkedő szobor Kelet-Európa legmagasabb Krisztus-ábrázolásának számít, így nem csoda, hogy már előző nap is hívogatott minket. Még vacsora előtt nekiindultunk és ameddig az út engedte autóval mentünk, utána hosszas tanakodás után vágtunk neki gyalog. Habozásunkat az indokolta, hogy közben négy medveriasztást is kaptunk. Ebben az időszakban az anyamedvék gyakran barangolnak bocsaikkal, így azon az erdős részen is, ahol utunk vezetett.
Nagy elővigyázatossággal másztunk fel a 22 méteres magasságú kilátóhoz, amely leginkább a braziliai Rio de Janeiro városában található, ugyancsak nagy méretű alkotásra emlékeztetett minket. A monumentális méretekkel rendelkező fémkilátó a tárt karú Jézus Krisztust ábrázolja, testében csigalépcsősor vezet egész a fejrészbe, ahonnan pompás kilátás nyílik a környező tájra. A szobor betontalpazatán régi Magyarországot formáló márványtáblán olvashatjuk a szobor megálmodóit és az ősi székely himnusz fohászát: „Jézus áldd meg Erdély földjét!” A panoráma megcsodálásával zártuk a napot és mindannyian épségben tértünk vissza a szálláshelyünkre.
4. nap 2026. május 7. (csütörtök)
A következő napot rögtön a reggeli után a székelyszentléleki Tamási Áron Általános Iskolában kezdtük, amely csupán két perc sétára volt a szálláshelyünktől. Az iskolában nagy szeretettel fogadtak bennünket és nem csupán az iskola történetéről, hanem a helyi templom legendájáról is meséltek nekünk. Az iskolában a folyosón rengeteg kartondoboz várakozott a kicsomagolásra, mivel az iskola számos új bútorral gazdagodott. A falon megnézegettük a tablókat és legfőképpen az tűnt fel, hogy itt a diákok székely népviseletben ballagnak el és a tablófotók is ezekben a viseletekben készültek. Tamási Áron soraival is találkoztunk: „….a közösség az első és legfőbb személy….lelkében változatlan, csupán az atyák és fiak cserélik egymást.” A becsöngetés után betekintettünk a 7. osztály fizika órájára; majd a tanári szoba helyiségébe is meghívást kaptunk, ahol az iskolában vezetett hatalmas méretű naplókat csodáltuk meg. A települést magunk mögött hagyva indultunk a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Görgényi-havasokba, Bucsin-tetőre. 1287 méteres tengerszint feletti magasságban ezen a napon nyoma se volt az előző heti hónak, sőt nagyon meleg, napsugaras idő fogadott minket. Az égig érő fenyők alatt megpihentünk és közben közelebbről is szemügyre vettük a fenyőkön nagy számban és kiterjedésben megtalálható zuzmóflórát.
Programunk következő állomása a Szármány-hegy lábánál, Gyergyószentmiklóstól néhány kilométerre található Lázár-kastély volt. A kastély az erdélyi reneszánsz építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. Az ötszáz éven át a Lázár grófok tulajdonában lévő épületegyüttesben nevelkedett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is. Az épületnek nemcsak a külseje, de belseje is rengeteg látnivalót rejteget. Megcsodáltuk a lovagtermet (nagy Palota), amely már a nagyságánál fogva is igen impozáns benyomást kelt a faragott fabútorokkal és a kazettás mennyezettel. Az emeleten Erdélyről készült fénykép kiállítást néztünk végig, a teraszról pedig a panorámában gyönyörködtünk. Az egyik bástya belső termében vadász kiállítást láthattunk, a területre jellemző kitömött állatokkal. A négyszögletű belső udvar közepén rátaláltunk a várbörtönre, bár a kaszás-terem mostanra megszűnt, de a külső térben a fából készült kalodát még kipróbálhattuk, és a kisebb bűnökért, aki rászolgált elnyerte méltó büntetését.
Ezután folytattuk utunkat, Gyergyószentmiklóson megtekintettünk az örmény katolikus templomot, amely barokk stílusban épült, meghatározó túldíszítettséggel és mozgalmassággal. Ezt követően jutottunk következő úti célunkhoz, a meseszép hegyvidéki környezetben található Gyilkos-tóhoz. A tavat körülvevő fenyves és a vízből kiálló fenyőmaradványok látványa minden ide látógatónak bizonyosan maradandó élményt nyújt, számunkra mindenképpen az volt. A tó körül tettünk sétát, miközben meghallgattuk a tó történetét és legendáját is.
Pár órát itt töltve, indultunk újra és egy rövid, mintegy 5 kilométernyi utazást követően már el is értük Erdély legszebb szurdokvölgyét, a Békás-szorost. 250-300 méter magas szinte függőleges sziklafalaival mély benyomást tett ránk. Az autóforgalom mellett rövid sétát tettünk, miközben utunkat nemcsak a meredek sziklafalak, amelyek szinte ránk borultak, hanem egy zúgó patak is követte.
A nap befejezéseképpen elköltöttük finom vacsoránkat és beköltöztünk a székelyszentléleki Becsali panzióba, ahol mostanra lett hely részünkre is.
5. nap 2026.május 08. (péntek)
Az utolsó nap Segesvárra utaztunk, amelyet még a 12. században alapítottak német telepesek, és évszázadokon át a gazdag szász kézművesek és kereskedők központja volt. A macskaköves, kanyargó utcákon sétálgatva megnéztük a színes középkori házakat, az Óratornyot, felmentünk a Diáklépcső 175 lépcsőfokán. Megtekintettük a Petőfi Sándor szobrot, miközben felemlegettük, hogy a város mellett vívott segesvári csatában tűnt el nyomtalanul 1849. július 31-én.
Élményekkel feltöltődve és nagyon fáradtan indultunk el hazafelé. Erdély oly mély benyomást tett ránk, hogy azzal az elhatározással tértünk haza, hogy ide biztosan vissza fogunk még jönni.