Csötönyi Nóra: a saját akaratból megszerzett tudás az igazi

Csötönyi Nóra, a 2018 őszén induló első osztályosok leendő tanítója szerint a gyermekekben akkor marad meg hosszú távon a tudást, ha azt nem kényszerítik rájuk. Munkája során arra törekszik, hogy játékos módon, a gyermekek számára mintegy „észrevétlenül” tanítson.

A szekszárdi Waldorf iskolában 2017 őszén kezdtél el tanítani, előtte tíz évig voltál gimnáziumi tanár. Hogyan kerültél kapcsolatba a Waldorffal?

– A Waldorffal először úgy kerültem kapcsolatba, hogy megláttam a Fóti Szabad Waldorf iskola álláshirdetését. Az állásról ugyan lecsúsztam, de elindult bennem a „bogár” és elkezdetem aktívan érdeklődni a Waldorf-szellemiség, pedagógia iránt, információkat gyűjteni a témáról.

Mi az, ami megérintett a Waldorf-pedagógiában?

– Úgy vélem, hogy a hagyományos iskolai rendszerben tanuló gyermekekre túl sok információt zúdul egyszerre és emiatt nem marad meg bennük a tudás. Megírják a témazárót és lehet, hogy egy hét múlva már nem is emlékeznek a megtanultakra, nem látják át az összefüggéseket.

– A Waldorf iskolában a gyermekek viszont szabad akaratukból szereznek tudást, mintegy átengedve magukon azt. Szerinte így lesz a tudás igazán a gyermekeké.

Mit tartasz tanárként kiemelten fontosnak, mire törekszel munkád során?

Igyekszem mindig következetes lenni.

Matematika tanárként meggyőződésed, hogy a matekot úgy is lehet tanítani, hogy az fesztelen legyen a gyermekek számára. Hogyan sikerül ezt a gyakorlatban megvalósítani?

– Nagyon sok játékkal, de úgy, hogy a gyermek számára szinte észrevétlen maradjon a tudás átadása. A társasjáték egy remek eszköz erre, hiszen mondjuk, ha a gyermek két dobókockával dob, óhatatlanul is össze kell adnia a kockákon lévő számokat. Bár az adott gyermekben valószínűleg nem is tudatosult, hogy összeadást hajtott végre, a tudás mégis rögzül benne.

Úgy vélem, hogy ezek a típusú játékok sokkal hatékonyabb, mint közölni, erőltetni, hogy most matekos játékot játszunk. A lényeg, hogy a diákok maguktól kezdjenek el érdeklődni az adott tárgy, ebben az esetben a matematika iránt. Ez a tehetségek kibontakoztatásának legjobb módja.

2018 őszén az induló első osztály tanítója leszel. Mit gondolsz, miben más egy általános iskolai első osztály diákjait tanítani, mint középiskolás diákokat és milyen várakozással tekintesz a jövőbe?

– Azok a diákok, akik már tanultak az oktatási rendszerben, már rendelkeznek egyfajta kialakult gondolkodásmóddal. Ebben az esetben legfeljebb változtatni lehet a már létező gondolkodásmódon.

Az általános iskola első osztályában, mivel a diákok még sosem tanultak tantárgyakat, magát a gondolkodásmódot is ki kell alakítani a tanulókban, ezen kívül fel kell keltenünk a figyelmüket a tanulás iránt. Az első tapasztalatok nagyon sokat számítanak, mert ezek nyomán alakul a gyermekekben, hogy egy adott tárgyat szeretni fog-e, vagy sem.

Nagyon várom már, hogy elsősöket taníthassak, hiszen én indíthatom el őket a tanulás útján, ami roppant nagy felelősség és kihívás. Bár van bennem egy kis izgalom, de látom, hogy a mostani elsősök is csillogó szemmel érkeznek az iskolába – annyira szeretnek itt lenni, hogy néha még a napköziből is alig akarnak haza menni. Mindent megteszek azért. hogy ez jövőre is így legyen.