„De egészen bizonyos, hogy jól tanítottunk, ha minden reggel remegve és habozva léptünk az osztályba, és nem igazán hagyatkoztunk önmagunkra, de aztán az év végén azt mondtuk magunknak: „Tulajdonképpen te magad tanultál a legtöbbet ez idő alatt.” Hiszen az, hogy mondhatjuk-e magunknak: „Te magad tanultál a legtöbbet”, az attól függ, hogyan jártunk el. Attól függ, mit is tettünk tulajdonképp, attól függ, megvolt-e bennünk folyamatosan az érzés: „Növekszel azáltal, hogy a gyerekeket növeled (neveled). Próbálkozol, a szó legnemesebb értelmében, tulajdonképpen nem tudsz olyan különösen sokat, de megszületik benned egy bizonyos erő, ahogy együtt dolgozol a gyerekekkel. ” /Rudolf Steiner: Emberismereten alapuló nevelés és oktatás/
