Már kisiskolás koromban az volt a vágyam, hogy majd felnőttként is gyermekek vegyenek körül, pedagógusként dolgozhassam, így a pályaválasztás idején nem is volt kérdés, milyen irányba haladok tovább. A tanítói diplomám megszerzését követően egy falusi iskolában helyezkedtem el, melyben kislétszámú osztályok működtek, de az akkori iskolabezárások következtében az intézmény sajnos bezárta kapuit. Ezt követően irodai munkát végeztem, ahol a közoktatási feladat ellátásába egy másik oldalról is bepillantást nyerhettem, a szívem azonban mindvégig az iskola falai közé húzott vissza. Ebben az időszakban ismerkedtem meg jobban a Waldorf-pedagógiával, amely a testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztésére egyformán hangsúlyt fektet, a gyermekek egészséges fejlődését támogatja, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Mindezt kislétszámú osztályokban teszi, ami számomra külön örvendetes, mert korábbi tapasztalataim alapján azt vallom, hogy ezek a legalkalmasabbak a képességekhez igazodó foglalkoztatásra, a valódi odafigyelésre. Természetesen elsőszülött gyermekem 2021-ben ebben az iskolában kezdte meg tanulmányait, így általa, és mint már „Waldorfos szülő” egyre inkább betekintést nyertem az intézmény életébe. Napról napra erősödött bennem egy érzés: „Ott vagyok honn, ott az én világom…” Ma már mindkét gyermekem és jómagam is 2. otthonunknak tekintjük a Waldorf iskolát. Hálás vagyok, hogy az intézményben már nem csak szülőként, hanem pedagógusként is jelen lehetek.
