Pedagógusaink

Balogh Krisztina

Balogh Krisztina

Óvónő

Balogh Krisztina vagyok óvónő, gyógypedagógus, terapeuta.

A Waldorf-pedagógiával tanulmányaim során találkoztam először, majd az indulásától végig kísértem a Szekszárdi Waldorf Óvodát. Néhány hónapot dolgoztam is benne, sok évvel ezelőtt.

Aztán más irányba vitt az élet, fejlesztő pedagógusként, majd gyógypedagógusként dolgoztam, gyógytestnevelést és mozgásterápiákat tanultam, majd korai fejlesztőként kisbabák fejlődését segítettem először a Tolna Megyei Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézetben, majd a Pedagógiai Szakszolgálatnál.

Emellett elvégeztem egy hároméves, Waldorf-pedagógiára épülő segítő-fejlesztő kurzust, ami teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat. Vallom, hogy minden gyermek más, egyedi, mégis hasonlóan, tisztelettel, szeretettel, elfogadással, a szabadsága meghagyásával közeledhetek hozzá.

Második éve dolgozom a Szekszárdi Waldorf Óvodában, melyet teljes szívvel szeretek.

Sütő Gábor

Sütő Gábor

óvodapedagógus

„- Az én apukám villanyszerelő.
– Az enyém otthon dolgozik, fából csinál bútorokat.
-Tényleg Gábor bácsi, te mit dolgozol?”

Ritmus. Légzés. Együtt. Őszinteség.
Ritmusa mindennek van, és mindenkinek. Nem csak a zenében létezik ritmika. Ha kicsit odafigyelünk, mindenhol megtalálhatjuk, létrehozhatjuk.
Éves, heti, napi ritmus. Ebben élünk együtt a gyerekekkel, mindenki a sajátját illesztve bele a nagy egészbe. És működik.
Egymástól tanulunk, hisz együtt létezünk az oviban. Ezt őszintén lehet csak csinálni, egyensúlyban.
Itt a Waldorf-óvodában egy úton vagyok, a gyerekekkel együtt nap, mint nap megélem az úton való haladást az önismeret felé. Az önnevelés felé.
„Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell teremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell” – mondja Steiner.
Szerencsés vagyok, hogy ezt az utat járhatom, hogy itt lehetek az óvodában, itt „dolgozhatok”.
Azért idézőjelesen, mert ezt nem is tudom munkaként felfogni. A gyerekek többször megkérdezték tőlem, hogy most akkor én mit is dolgozok? Az rendben van, hogy itt vagyok velük az óvodában, de hol az én „dolgozóm”?
Nap végén, estefelé nekem is ilyen gondolataim vannak, amikor visszaemlékezek a napomra, a gyerekekre, a közös játékra, és újból átélem a pillanatokat, kicsit már kívülről.
A minőség a fontos. A tevékenységek, az együtt töltött idő, a mozdulatok, a szavak minősége, valamint a tárgyaké, eszközöké éppúgy.

Ha este rossz érzés nélkül, elégedetten tudsz visszagondolni a napodra, és tanulni tudsz belőle, akkor a helyeden vagy.
Én így élem meg a napjaimat a Waldorf-óvodában!

Skip to content